A pünkösd ünnepe, a keresztények ünnepe, ami a történelem során a legtöbb ország nemzeti ünnepei közé is „befurakodta magát”.

A Biblia Ószövetségében felfedezhetünk egy úgy nevezett, hetek ünnepét, melyet a zsidóságnak a húsvétot követő 50. napon kellett megülnie. Ez a nap mindannyiuk számára pihenőnapot jelentett, amikor a búza első zsengéjéből áldozatot mutattak be Istennek, örvendeztek és megemlékeztek ismételten az Egyiptomból való kivonulás igen fontos és csodálatos eseményéről.

De talán nem is ezek a legismertebb alapjai a piros betűs ünnepnapnak, sokkal inkább az újszövetségi vonatkozásai. Akárcsak a húsvétnak, a pünkösdnek is van egy második jelentése.

Jézus Krisztus kereszthalála körüli eseménysorozat adott új értelmet a húsvétnak. Jézus mennybemenetele előtt parancsot adott a tanítványainak, hogy várják meg a Szent Szellem eljövetelét, hogy utána elkezdhessék a rájuk bízott feladatot. Az apostoloknak 49 napot, azaz hét hetet kellett várniuk. Az 50. napon, a hetek ünnepén megérkezett a megígért Vigasztaló, mint egy sebesen zúgó szél, aminek hatása az egész környéken azonnal feltűnést keltett. Ennek hatására azon nyomban 3000 ember tért meg, amivel elmondható, hogy elkezdődött az evangélium hirdetése.

A Szent Szellem kitöltése új üzenettel töltötte fel a hetek, azaz a pünkösd ünnepét. Ezen esemény után az embereknek mindenhol elérhető lett a megváltás, a megtérés lehetősége minden ember számára nyitott kapu lett, és a Szent Szellem által igazán nagy csodákat cselekedett Isten a tanítványok keze által. És amikről beszámol az Apostolok Cselekedetei, az napjainkban folytatódik, mert a Szent Szellem ugyan nem látható, de sorsot és jövőt átformáló személy.

Tehát a pünkösd ünnepe a keresztények számára egy valóság, és nem csupán megemlékezés a Szent Szellem eljöveteléről.