Imádom a rúzsokat, annyira, hogy a hozzám hasonló barátnőimmel egy-egy akció alkalmával akár 10 rúzzsal is gazdagítjuk (külön-külön természetesen) a gyűjteményünket. Ez nyilván sok, és túlzás is, de tényleg ilyenek vagyunk. Azonban rúzsviselő éveim során megtanultam rá dolgot, amit talán érdemes másoknak is megfogadniuk a rúzs használattal kapcsolatban…
Első nagy hibám: amikor azt hittem, hogy az ajkaim hidratáltságával és ápolásával nem kell egyáltalán-, vagy csak abban az öt percben érdemes foglalkoznom, amikor rúzsozáshoz készítem elő őket… az ajkak csak akkor állnak készen a rúzsozásra, ha megfelelő mennyiségű folyadékot viszel be a szervezetedbe, ha naponta használsz ajakbalzsamot, ha szép puhák és rajtuk vannak azok a jellegzetes kis vonalak (ráncok), és még így is érdemes egy külön fogkefét fenntartani azért, hogy rúzsozás előtt megdörzsölgessük őket egy kicsit, nem csak azért, hogy egyenletes legyen a felületük, hanem hogy szép teltek legyenek.
Második nagy hibám: amikor azt hittem, hogy a kávé és a rúzs megfér egymás mellett. Ma amúgy is nagy divat a fogfehérítés, de ha rúzsokat akarsz viselni, pláne érdemes rákoncentrálnod a fogaid ragyogására és fehérségére. Nincs csúnyább, mint mikor egy sárga fogsor kacsint rád a kirúzsozott ajkak közül. Arról meg ne is beszéljünk, ha lepedékes és ételmaradékos is az a fogsor, az már egyenesen igénytelenség.
A harmadik nagy hiba nem az én hibám volt, hanem valaki másé, de neki rendszeresen: amikor olyan vastagon viszed fel a rúzst, hogy aztán össze-vissza kenődik a fogaidra meg mindenhova. Nagyon csúnya látvány, mikor a borvörös rúzs ahelyett, hogy csábosan mosolyra húzódna az ajkaidon, pimaszul nevetgél a fogaidon. Ne csináljuk már… minden filmben láthatjuk ahogy a nők rápuszilnak egy zsepire, hogy levigyék a felesleget az ajkaikról… de ha rúzsecsetet használsz, nem lesz felesleg az ajkaidon.
Negyedik nagy hiba, amit mindenki elkövet: nem visszük magunkkal a rúzst. Ne hagyjuk otthon, ha már egyszer felvittük. Hiába minden ígéret, hiába hosszantartó egy termék, akkor is le fog jönni egy idő után. Az pedig elég csúnya, ha csak itt-ott foltokban marad rajtunk a rúzsunk.
Az ötödik nagy hiba, amit elkövettem (megint én), hogy nem olyan árnyalatot választ az ember, ami a bőrtónusának is megfelel. Hiába tetszik egy nude rúzs, ha egyszer olyan sápadt az ember, mint Hófehérke. A mesében sem véletlenül viselt a hercegnő vöröset. Ez nem csak egy kívánság volt, egy narratív elem, egy fiktív történet elhanyagolható eleme! Hófehérke fehér bőrű volt, olyan fehér, mint a hó, és ahogy télen sem a kórókra csodálkozunk rá, hanem a csipkebogyóra, úgy a hófehér lányokon sem a nude lesz a szép, hanem a vörös. Figyeljünk oda, hogy mi áll jól nekünk, és azt hordjuk!