Gyakorlatilag napi szinten megköszönöm, hogy megannyi teher ment le a vállamról, mert gyűlnek a háztartási gépek idehaza. Forradalmi előrelépést jelentett, hogy rendelkezek már egy szárítógéppel és mosogatógéppel is, pedig ez a két tevékenység sok háztartásban még mindig, hogy úgy mondjam, manuálisan valósul meg. Feltehetően sokkot kapnának sokan, ha belegondolunk, mennyi többletidőt emészt fel ez a két dolog, mondjuk egy nagyobb családban. Nekem rengeteg időt megspórolnak a mindennapjaimban, hálás vagyok tehát kezdetektől ezekért a gépekért.

Mindazonáltal, ha ezek nem is léteznének, még akkor sem kellene feltétlen messze mennünk a kényelemért. Hogy minden gépiesítve van, minden nap tapasztaljuk már, kvázi akármibe kezdünk. Ma már ez annyira evidensnek tűnik, hogy nem is jut eszünkbe, hogy a sütő, porszívó, mosógép előtt már jóval korábban megjelentek az ipar legtöbb pontján olyan alap gépek, mint hajtóműves villanymotor, mely a későbbiekben a modernebb háztartási gépeknek alapjaként is dominált.

De az, hogy a hajtóműves villanymotorok többek között az élelmiszeriparban is fellelhetőek, valószínűleg még kevesebben vannak tudatában. Amikor egy homogén, kompakt egységről van szó, amely egy hajtóműből és egy motorból tevődik össze, és eredete 1928-ig vezethető vissza, az a hajtóműves villanymotor. A ma ismert hajtóműves szerkezet elődjét Albert Obermoser találta fel, egy vállalkozó és konstruktőr, ami az úgynevezett előtétmotor volt. Az idő elteltével rendkívül sok ágazatban jelent meg és alkalmazzák mai napig hajtóműves villanymotort. Ma már kvázi elképzelhetetlen a tömeggyártás terén: az autóiparban, az italgyártásban, és más gyáripari cégek esetében is. Emellett a hajtóműves villanymotor az anyagmozgató gépek és a robotok alkatrésze, s mint ilyen, jellemzően a reptereken teljesít elengedhetetlen szolgálatot.  Mint mozgatóeszköz, más helyeken is ismert, lásd vidámparkok.