Megfigyelhetjük, hogy a gyerekek előszeretettel utánoznak minket, játszanak papás-mamást, főznek nekünk egy csomó sárpalacsintát és mindenfélének elképzelik magukat. Ez a szerepjáték.

Kb 2 éves korban kezdődik és kisiskolás korig tart. Néha zavarónak tűnhet eljátszani, hogy mennyire ízlik a gyurmából készült kakaós csiga, semmiképp sem szabad akadályozni ezt a fontos játékformát. A gyerekek rendkívül sokat kamatoznak ezekből az eljátszott szituációkból.

A pedagógusok egyetértenek abban, hogy a szerepjátékokból rengeteget tanul a gyermek, leginkább a valós életről, hogy mi vár majd rájuk. A szerepjáték során elsajátítják az egymás való kommunikáció alapjait, fejlesztik a szociális képességeiket, magukévá tesznek szabályokat és közösségi normákat, segítik a beszédfejlődést. Ezen felül, a szerepjáték terápiás jelleggel is segít a gyerekeknek: oldja a feszültséget, feldolgozzák a játék során az őket ért sérelmeket, megoldásokat találnak, gyógyítják magukat.

Ezek mind rendkívül fontosak, és még nem is ért véget a felsorolás! Amiről leginkább felismerhetjük a szerepjátékokat (és talán legtöbbször ezzel szembesülünk a legtöbbször), az az óriási képzelőerő, amivel formálják a gyerekek a játék menetét. Hagyjuk, hogy a gyermekünk elmerüljön ebben a világban, kitaláljon új lényeket, barátokat, mert ezek mind segítik a kognitív fejlődését!

Mivel segíthetjük őket? A játékboltok rendkívül széles szerepjátékos kínálattal rendelkeznek, pl. a kiskonyha, babaház, autópálya, vasúti sín mind ösztönzik a gyerekeket, hogy magukra húzzák a séf, anyuka, mozdonyvezető, versenyző stb. szerepeket.